„A legnagyobb hazai személyszállító társaságnál dolgozni – amellett, hogy megtiszteltetés – szakmailag is jó, mert nem csupán a szorosan vett szakterületet lehet megismerni, hanem a vasút más oldalait is. Az IC+ 25 fős, kiváló csapatot alkotó mérnöki gárdájának esetében pedig külön érdekesség, hogy úgy működik, mint egy kisebb vállalat. Hiába dolgozunk egy több tízezer főt foglalkoztató vállalatcsoportnál, határozottan nem igaz, hogy a kollégák csak porszemek lennének a nagy gépezetben” – mondja Kékesi Márton, a MÁV-START Zrt. járműkonstrukciós vezetője, akivel vasútról, szakmáról és az IC+ projektről beszélgettünk.
Villamosmérnöki diplomával a járműkonstrukciós vezetői pozícióba. Hogyan alakult a karrierutad?
Mint ahogy a MÁV-START-nál talán sok munkatársamra igaz, a vasúttal kapcsolatos érdeklődésem nekem is gyerekkoromban kezdődött. Főképp az érdekelt, hogy műszakilag hogyan működnek a vonatok, s ez a motiváció meghatározta a tanulmányaimat és a karrieremet egyaránt. Az egyetem vége már egybefonódott a vasúti mérnöki munkákkal, és bár pályakezdőként volt egy év telekommunikációs területen szerzett tapasztalatom, végül ott kötöttem ki, ahová igazán való vagyok: a MÁV-START Zrt.-hez kerültem járműfejlesztő mérnökként. Itt vasútijármű-tervezéssel foglalkozhattam, és az élvezetes feladat megérte a váltást. Kitartó, kemény munkával idővel a villamosmérnöki csoport irányítója, később koordinátor, majd járműkonstrukciós vezető lettem. Elmondhatom, hogy egyáltalán nem bántam meg azt a döntésemet sem, amikor nemet mondtam. Egy nyugat-európai járműgyártó cég hívott, és közel két és félszer magasabb fizetést kínált. De én a magyar vasutat és saját hazámat akartam és akarom szolgálni továbbra is.
A vasúti karriered szinte egybefonódik az IC+ történetével. Mennyivel különlegesebb számodra így a projekt?
Igen, 2011-ben léptem a vasút kötelékébe, és az új IC+ járműcsalád fejlesztése is ekkortájt indult el. Akkor még főleg az idősebb generáció mérnökei dolgoztak rajta. A prototípusok elkészülte után felfrissült a szakértői csapat. Sikerült fölvenni annyi tehetséges fiatalt, hogy a tervezőgárda ne csak folytatni tudja a minőségi munkát, hanem kilépjen a saját árnyékából, és a hazai vasútijármű-építés nem túl termékeny időszaka után ismét valódi innovációval, korszerű járművek tervezésével szálljon be a közben egyre élesebbé vált versenybe. Ekkorra már ugyanis egyes régi, jól bevált konstrukciók fölött eljárt az idő, és a világ fejlődésével nekünk is haladnunk kell. A szabványok olykor kötöttséget jelentenek, de az újdonságoktól sem szabad megijedni. Megvan a lehetőség a határok feszegetésére, az innovatív megoldások kibontakoztatására. Példa erre az anyaghasználat a burkolatok esetében, vagy épp számos apróbb ötlet, amelyek különlegessé, egyedivé teszik a kocsikat. Az IC+ esetében ilyen innováció például az utastájékoztatás intelligens, az utastér zajszintjéhez igazodó hangerő-szabályozása: ha sok az utas és menet közben nagyobb a zaj, az utastájékoztatás hangereje nő, de az állomáson tartózkodva, csendesebb környezetben halkabb lesz. Másik példaként a kerékpárszállító kocsiban elhelyezett biciklipumpát tudnám felhozni: a kocsi a saját levegőellátásából adja a sűrített levegőt (amit egyébként a mozdony termel, és a kocsik használják például a klimatizált friss levegő befújásának szabályozására is), amellyel a biciklik kerekeit is fel tudják fújni az utasok. Az IC+ projektben minden megvan, amiben egy mérnök igazán kiteljesedhet. 
Számos terület van a munkaerőpiacon, ahol szükség van mérnökökre. A MÁV-START mitől más, mitől különleges?
A legnagyobb hazai személyszállító társaságnál dolgozni – amellett, hogy megtiszteltetés – szakmailag is jó, mert nem csupán a szorosan vett szakterületet lehet megismerni, hanem a vasút más oldalait is. Az IC+ 25 fős, kiváló csapatot alkotó mérnöki gárdájának esetében pedig külön érdekesség, hogy úgy működik, mint egy kisebb vállalat. Hiába dolgozunk egy több tízezer főt foglalkoztató vállalatcsoportnál, határozottan nem igaz, hogy a kollégák csak porszemek lennének a nagy gépezetben.
A mérnöki szakmára jellemző folytonos útkeresés és innováció nálunk hatványozottan érvényes. Egy olyan, műszakilag konzervatív ágazatban, mint a vasút, ez nem kis kihívás. Minőségi szolgáltatást kell nyújtani az embereknek, hiszen csak akkor választják a vasúti közlekedési formát. Ehhez változtatásra, fejlődésre van szükség. A mérnöki szakma az egyik kulcsfontosságú tényező ebben a kérdésben, hiszen mérnökként a vasút működésének legapróbb részleteibe is belelátunk, és tudjuk, hol kell beavatkozni a változás érdekében.
Fontos, hogy mindig lehet valami újat alkotni: a mérnök számára gyakorlatilag akkor van vége a tervezésnek, amikor a kocsi kigördül a műhelyből. Ha nem is mindig gyorsan, de belátható időn belül kézzelfogható eredménye lesz a munkánknak. Ráadásul élvezetes is, hiszen olyan, mint egy nagy legó: csak össze kell rakni, és már lehet is utazni rajta!
