2019.10.20. Pap-rét túra, Pilis

2019. december 9. hétfő, 11.29 / Utolsó módosítás: 2019. december 9. hétfő, 11.30
Táv vegyesen: kb. 95 km

Így, az ősz közepén, a vasárnapra tervezett túránkat a 4 fős kerékpáros csapatunknak nagyon szép nyárias időben sikerült teljesítenie.

Az útvonal tervezgetése során több opció is szerepelt, végül a Pilisben a kicsit nehezebb mellett döntöttünk. Útvonalunk Budapest – Szentendre – Pap-rét – Visegrád – Leányfalu –Szentendre – Budapest volt. Ez a kb. 95 km hosszú túránk Budapesten, a III. kerület főterén kezdődött.

Csoportkép induláskor Óbudán.

Feri bringás társunknak már korán reggel olyan szerencséje volt, hogy az étteremben elfogyasztott reggelijét nem kellett kifizetnie, mivel egyszerre 3 hatost dobott. Nem tudni, hogy emiatt-e, de már szinte és ténylegesen is felröppent az emelkedőkön, hegyeken. :o))

A tervezett 10 órás indulás 11 órára tolódott kisebb műszaki gondok okán, de sebaj, mert jókedvünk volt. Az önkormányzat által telepített bringás S.O.S. pont pumpája jó ötlet, de csak tovább eresztette az abroncsban lévő levegőt, ahelyett hogy pumpált volna bele. Úgyhogy maradt a jó kis kézipumpa, az segített az első benzinkútig.

Kerékpárszerelés.

Szentendrére a Római parton, Budakalászon keresztül érkeztünk, majd célba vettük Pap-rétet.

A bicikliút Szentendre és Visegrád között a Pilis erdejében vezet, az emelkedő kb. 400 méteres, ami a jó hír, hogy kb. ennyi lejtő is van utána. Az emelkedőt egy zárt sorompó miatt igazából álló helyzetből kell elkezdeni, ami nem mindig kellemes, hiszen oda az a kis segítség, amit nevezzünk lendületnek. :o) Leszállás előtt oda kell figyelni, főleg emelkedőkön arra, hogy milyen sebességfokozatban van a kerékpár, azért, hogy könnyebben tudjunk elindulni és ne legyen kellemetlenül nehéz a kezdeti pár tekerés, amúgy is elég nehéz az emelkedő később.

A Pilis ilyenkor csodás, tele voltak az utak lehullott elsárgult, pirosas falevelekkel, szinte az utat sem láttuk tőlük.

Az emelkedőt először együtt, majd mindenki a saját tempójában küzdötte le, aztán Pap-réten bevártuk egymást, közben frissítettünk, nyújtottunk.

Pilis őszi útjain. Pap-rét. Pilis őszi útjain. Pap-rét.

Pilis őszi útjain. Pap-rét. Pilis őszi útjain. Pap-rét.

A kisebb küzdelem után következett a jutalom, a gurulás Visegrád irányába. Kicsit figyelni kellett, nem csak a falevelek, hanem a turisták, kisgyerekesek, házi kedvencek miatt is. Valahogy nem értették, hogy itt szélsebes bringások száguldoznak 50-60 km/h-val és nem tudnak megállni még satufékkel sem olyan egyszerűen. :O))

Visegrádra érve ebédidő lett, Ádám ajánlásával a Reneaissance étteremre esett a választás. Nem bántuk meg, finom minden és a kilátás a teraszról szemet gyönyörködtető.

Visegrád; Renaissance étterem.

Ebéd után nyugodt :o), de egyenletes tempóban – eleinte hátszélben – tekertünk Szentendrére egy kis marcipánért, sütiért és kávéért.

Csoportkép Visegrádon.

Sokan voltak ennek ellenére, nyugalom és jó hangulat volt.

Valahogy a kávé sem dobott fel minket, mert nehézkes volt számunkra az újbóli elindulás, de csak fel kellett ülni a bringára, aztán gurultunk is hazafelé. Szentendréről már kerékpárúton tekertünk az Árpád hídig, ahol elköszöntünk Ádámtól. Gergőék velem tartottak és levezetés képpen keresztül tekertünk a Margitszigeten, majd a Margit-hídon áttekerve érkeztem haza. Elköszöntünk egymástól, de rájuk még várt egy kis tekerés hazáig.

Hétfőn én kicsit fáradtabban, de felfrissülve érkeztem be a munkába. Viszont a tekerésnek köszönhetően 1 kg-al könnyebben és erősebben. :o))

Gergő megjegyzéseit érdemes olvasgatni, ha valakit érdekel ez az útvonal:

„Felfele elég kemény volt, de Visegrádon az őzragu leves és a kilátás azért sok mindenért kárpótolt. A szentendrei sütizés/fagyizás meg már csak hab volt a tortán. :)”

„A túraútvonalról, ha valaki, valamikor biciklivel szeretne Visegrádra menni: 

-  A  Megyeri híd és Szentendre között elég jó minőségű bicaj út van, Szentendréről a Pilisen keresztül autóktól elzárt széles úton lehet eljutni Visegrádig, ez kb. 40 km. 

Arra készülni kell, hogy elég intenzíven meredek az emelkedő Papp-rétig, de utána lefele visz az út Visegrádig, amin azért figyelni és fékezni kell, mert időnként elég éles kanyarok is vannak. 

- Visszafele komppal, majd Nagymarostól vonattal is lehet jönni. Mi a 11-esen jöttünk Leányfalu felé, ami viszonylag széles is és az autósok meglepően nyugodtak, toleránsak voltak. (Sajnos itt csak nagyon rövid szakaszon van kerékpárút).”

Az útvonal térképen.

Gergő! Köszönjük a szervezést, remekül sikerült!

Lejegyezte: Nagy Enikő

Fotókat készítették: mi négyen :o))