Magyarkútról indult a túra Bérci Erzsike vezetésével 15 fő vágott neki a kb. 12 km-es útnak, szintemelkedés is optimális volt 380 m. Országos kék túra útvonalán első bélyegző hely a Lokó pihenő volt. Itt egy esőház és pihenő helyen reggeliztem, a szép kilátóhelyen messzire elláttam, de a gépem nem.
A távot kényelmesen - kicsit le, kicsit fel - tettük meg, délben már Nógrád településhatárában voltunk. Szép tavaszi virágok nyíltak az út mentén, jó volt látni a sok zöldet körülöttünk. A szántóföldek megművelve, a kertek alatt kis gazdaságok állatokkal színesítették a látványt.
Som bokrok teljes pompában, mögötte a várhegy Nógrád egyik legrégebbi kővár romjával - szinte festménynek is elmenne. Az andezitkúpon álló belső tornyos vár 286 m. magas dombon a 11. szd.-ban kezdték építeni, többször gazdát cserélt, a 17.szd-ban villámcsapás döntötte romba. 1685-ig lakott volt.
Nógrádon a Béla bácsi vendéglőjében volt ismét bélyegzés, itt ki-ki ízlése szerint fogyaszthatott. Ismerkedtünk a nap szervezőivel, jelentkezni lehetett a többnapos túrákra a Hegyek vándorai, becenevükön Kőszáli Kószálókkal, és más túraszervezetekkel pl. Ápiszosokkal is. A MÁV VSC részéről is többen voltunk.
Némi pihenő után felmásztunk a várba, ami szabadon látogatható - nincs belépő. Látványos romok, és a szép idő többeket is vonzott a látogatásra, bőven volt időnk körbenézni. Panorámás kilátás volt a Börzsönyre, és alattunk fekvő településre a vártoronyból. Körben a sziklára épült várfal, a kis hidak, az égbe szökő tornyok romantikus hangulatot adtak a sétánknak.
Lefelé még körbekerültem volna a várat, de csak félig sikerült. Ott több utcányi régi, de zárt pincesorral találkoztam. A helyiektől érdeklődve megtudtam, hogy ma többnyire gombatenyésztésre tudják hasznosítani. Közvetlenül a vár alatt egy nagyobb pince is várja borkóstolásra a vendégeit. Oda csak benéztem, mert Béla bácsi kocsmájában ebédelni is lehet, megkóstoltam a palócgulyásukat, a Zlatnyi Bazant csapolt sörüket, még a kávéjuk is finom volt.
Egy kis napozás után indultunk a vonat állomásra, érintve egy nádas tavat ahol hattyú mama építgette a fészkét.
Szép napunk volt, még el sem fáradtam - világosban értem haza.
Lejegyezte és a fotókat készítette: Vendl Szilvia
