2018 év végén bejelentették a CEU következő évi Spartan verseny helyszíneit, és láttam, hogy Eplényben is lesz és ráadásul Beast vagyis 20 km+ -os táv. Nagyon örültem neki, számoltam a napokat visszafelé, jól ment az edzés, a korábbi versenyeken nyújtott teljesítményeim motiváltak. Utolsó edzéseken a csapattagok, nem kis nyomást gyakoroltak rám, GYŐZNÖD KELL!
Családdal úgy időzítettük a balatoni nyaralást, hogy ez a hétvége is benne legyen, szerettem volna ha Ők is ott vannak. A csapat egyik fele itt volt, a másik Olaszországban a Spartan EB-n. A verseny reggelén egyedül érkeztem meg a fesztivál területre, a család csak később, valamikor kora délután, nagyjából kiszámoltam hogy mikor érhetek be. Jó is volt az egyedül lét, sikerült ráhangolódnom, beszélgettem ismerősökkel, rajt előtt 10-15 perccel futottam egy 2-3 km-es kis bemelegítő kört az erdőben, feltornáztam a pulzusom egy kicsit. Nagyon meleg hétvége volt, tudtam, hogy a frissítésen sok minden fog múlni. Zöld füstgránát, visszaszámlálás 10-9-8-7-6-5-4-3-2-1. 10:00 kor rajt, és ilyen még nem volt korábbi Spartan versenyeken, hogy egy homokzsákkal kellet futni, ráadásul egy sípályán felfelé.
Szokásos első sorból rajtolás, volt két jókötésű srác aki nagyon megindult a homokzsákkal, kicsit le is maradtam, ha jól emlékszem 3-4 helyen értem vissza a homokzsákos körről. Zsák ledob, és irány újra fel a fekete sípályán. Az emelkedő után egy kicsit rákapcsoltam és fel is zárkóztam a 2. helyre. Mögöttem szorosan a következő futó. Az első helyen futót szem elől vesztettem, nem láttam sehol. Jöttek a feladatok, sikeresen vettem az akadályokat, frissítésre nagyon figyeltem. Körülbelül a 7. km-nél megpillantottam a srácot aki eddig elől futott, mögé zárkóztam, de nem előztem meg. Együtt mentem vele. Ha gyorsított Én is, ha lassított akkor Én is. Az akadályokat szinte egyszerre teljesítettük.
Szerintem tudta ki vagyok, hogy mit akarok. Egy ideig még együtt futottam vele, de aztán megelőztem és egy kis előnyre tettem szert. Első helyen futottam, de sajnos csak a 14. km-ig, ahol visszaelőzött. Valahogy a frissítések során nem jött az az érzés amit vártam volna, hogy újra erőre kapok a gélektől és egyéb energia forrásoktól. Belassultam, elnehezedtek a lábaim. Futottam ahogy tudtam, de fejben elengedtem az első helyet. Megelégedtem a 2. vagy akár a 3. hellyel is. Jöttek az ismerős részek a 2 évvel ezelőtti versenyről, volt két víztározó átúszás is, ami nagyon jól jött, hiszen már több mint 2 órája futottam. Felfrissültem rendesen. A 2. tározó után jött egy újabb feladat, a dárdadobás, ahol hirtelen megpillantottam a srácot aki megelőzött. Úristen! Elhibázta a dárdát és nyomja a 30 db burpeet (büntetőfeladat). Felcsillant a remény, hogy újra az első helyre kerülhetek. Dárdához értem én is, akkor még nyomta a bünti feladatot. A tokomban dobogott a szívem, ha ez most sikerül akkor, és nem kell büntiznem akkor jó lehet még.
Erősen koncentráltam, 3-2-1 eldobom, beleáll. Ezaz! Egyszerre indultunk el. Egy vizes árokban futottunk tovább, srác ment elől. Feltűnt, hogy a mozgása már nagyon szétesett, nem nagyon tudta magát koordinálni. Még az első pár km-en figyeltem meg és mikor újra együtt mentünk, beugrott a kép, hogy nem volt nála se ivózsák, se pedig kulacs vagy bármi más. Tudtam, hogy ez még előnyömre válhat. És így is lett. Jöttek az utolsó km-en a szokásos akadályok, mint a zsákfelhúzás, vödörcipelés, ezeket szinte egyszerre nyomtuk. Jött az utolsó nagy emelkedő, ekkora már nagyon elfáradt, nőtt a távolság köztünk. Sokszor pillantottam hátra, de már elfogyott. Összeszedtem minden erőmet és gondolatomat, a véghajrában. Képesség vagy nem, tanulható vagy sem, de olyan erőket tudok megmozgatni a verseny vége felé, hogy sokszor még én is elcsodálkozom rajta. Utolsó feladat, és végül a FINISH. A család várt rám, kislányomat az egyik önkéntes behozta és együtt akasztották a befutó érmet a nyakamba. A világ legjobb érzése volt.
Sikerült! Valóra vált álom. Spartan dobogón állhattam, és ráadásul annak is a legfelső fokán. Büszkeséggel töltött el hogy, nem okoztam csalódást a csapattagoknak akik bíztak bennem. Közös fotó, díjátadó, a dobogón még váltottam pár szót a 2. helyezettel, mondta hogy az utolsó emelkedő kivette minden energiáját. Gratuláltunk egymásnak, és ezzel véget is ért a várva várt Eplényi versenyem.
Táv: 22,5 m
Szint: 1078 m
Idő: 3:01:38
Helyezés:
- Open kat. 1. (1395 induló)
- Absz.: 12. (2186 induló)
Lejegyezte és a fotókat készítette: Drabbant István
