A megérkezés és elhelyezkedés után, a program szerint Bélapátfalvára indultunk, a ciszterci apátság megtekintése volt a cél, egy rövid, 6 km-es sétával, visszaérve a szálláshelyre. Az apátságot csak kívülről tudtunk megtekinteni, restaurálás alatt áll. Innen a kék jelzésen indultunk hazafelé, de egy idő után megelégelve a folyamatos felfelé kapaszkodást, letértünk egy jelzetlen útra. Így a 6 km-ből 13 km lett, jelentős szintemelkedéssel. A vacsora szedett-vedett paprikáskrumpli volt, ami azt jelentette, hogy majdnem mindenki készült és hozott egy pár szem krumplit, hagymát, szalonnát, amiből Miklós megfőzte a kőpaprikás krumplit, ami inkább leves lett, de mindenkinek köllött.
Másnapi program Szilvásvárad volt, a társaságból egyesek gyalog, mások kisvasúttal mentek a Fátyol vízesésig, majd vissza, közben volt pisztráng evés, vagy más. Szilvásvárad már nem az, nem olyan, mint régen volt, sok új nem tetsző építménnyel, vagy csak mi vagyunk öregek már?
A Szomjas Csukában tervezett vacsoránk sajnos meghiúsult, (ballagás volt) egy páran azért elmentünk a helyszínre, ha mást nem, de egy pohár sört, egy somlói galuskát azért kaptunk, gyönyörű ott a környék, a tóval.
Harmadik napi program Szarvaskő volt, ahová a társaság egyik fele Mónosbélről gyalog a hegyen keresztül, a másik fele vasúton jutott el. Szarvaskő fekvése gyönyörű, a hegyek által körül ölelve, az Eger patak mentén, Magyarország egyik legszebb települése, ahová a legjobb időben mentünk kirándulni, mert mindenhol harsogó zöld, virágzó fák és bokrok tették még szebbé az utunkat.
Egy kellemes ökopanzió teraszán ebédeltünk.
Esti program szalonnasütés volt a házigazdánk kétféle borával leöblítve.
Képek és szöveg: Szilárd Ili
