A vasutasok nagy családjába rengeteg tehetséges művészember tartozik. Ezúttal Gál Mihály festőművésszel beszélgettünk.
Sok dolog van, amit gyermekkorunkban tanulunk meg. Például írni, olvasni, biciklizni. Te is így vagy a festéssel?
Lehet, hogy meg fog lepni a válaszom, de nem. Soha nem érdeklődtem a rajz és a festés iránt. Mindig a családom állt a középpontban, az időt velük töltöttem és értük dolgoztam. 2014-ben azonban két lánytestvérem rajztanfolyamra jelentkezett, és invitáltak, hogy tartsak velük. Az úgynevezett jobb féltekés 
oktatás mindössze négy napig tartott, ezért szkeptikus voltam, de az eredmény megdöbbentő volt. Fantasztikus érzés volt a meghúzott vonalakat nézni. Arra gondoltam: nem lehet igaz, hogy ezt én rajzolom!
Ezek szerint a hétvégi mókának induló tanfolyam komoly szenvedéllyé nőtte ki magát nálad.
Így van. Miután hazatértem, azonnal eszközöket szereztem be, és egy éven keresztül állandóan csak portrékat rajzoltam. Ez lett a kedvenc témám, és az emberi alakok.
Biztosan volt benned tehetség. Ha én ülnék be egy ilyen tanfolyamra, nem hiszem, hogy maradandót alkotnék.
Ezt én is így gondoltam, de a tanár azt mondta, hogy aki tud folyóírással írni, annak menni fog. Éppen ez a jobb féltekés rajz lényege. Ha azt mondják nekünk, hogy rajzoljunk egy házat, bátran nekifogunk a feladatnak: papírra vetünk egy kockát, arra egy sátortetőt, ablakokat, kéményt és némi füstöt. Ezt hívjuk sablonnak. Óvódáskorunkban megtanultuk, bevésődött, megdicsértek érte. A jobb féltekés rajznál mindezt elfelejtjük. Nincs sablon, megnézzük, amit látunk, és azt rajzoljuk le. Nem azt, ami szerintünk jobban néz ki, nem azt, ami logikusabb, hanem amit látunk. Ez a titka.
A festésben ott bujkál az alkotás szabadsága. A MÁV-nál ezzel szemben sokkal komolyabb munkát végzel. Mióta vagy a vasútnál, és mit csinálsz pontosan? Kicsit régebbről kezdeném. Villanyszerelőnek tanultam, eleinte pedig a szakmában dolgoztam Szegeden. A munka mellett azonban ismét iskolapadba ültem, és elektrikus lettem. Ekkor már működtethettem nagyfeszültségű kapcsolóberendezéseket. 2007-ben, 12 éve kerültem a vasúthoz, ahol villamos üzemirányító lettem Kiskunhalason. 2009-ben megépült a szegedi üzemirányító központ, akkor kerültem ide, ahol jelenleg is dolgozom.
Hogyan fonódik össze Gál Mihály villamos üzemirányító élete Gál Mihály festőművészével?
Szerencsésnek érzem magam, hiszen nem megy az egyik a másik kárára. A rajzolás nem abból áll, hogy nekiállok, és megállás nélkül húzom a vonalat. Megelőzi egy kitalálási folyamat, hogy mit rajzoljak, milyen technikával, milyen papírra, és a végtelenségig sorolhatnám. Így maga a tényleges rajzolási folyamat nem vesz olyan hosszú időt igénybe, kényelmesen elfér a munkám mellett.
Több újságban is megtalálhatók az illusztrációid, valamint három mesekönyvben jelentek meg a rajzaid. Ez óriási büszkeség lehet, azonban teljesen más, mint egy kiállításmegnyitó, ahol azonnali a visszajelzés. Milyen a képeid fogadtatása?
Általában jelentős az érdeklődés, a jelenlegi megnyitón például a főnököm és a kollégáim is részt vettek. Az emberek szeretik a képeimet – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a megrendelések és a megvásárolt alkotások. Arra is volt már példa, hogy egy kollégám nyugdíjba ment, én pedig megrajzoltam az életpályáját. Ezt azóta is büszkén őrzi. 
Mennyire biztosít a vasút teret, hogy megmutasd magad? Erre már maga az interjú is egy válasz, hiszen megtaláltatok és felkértetek. Egyébként már a VOKE művelődési házaiban is volt kiállításom. Egyik álmom, hogy az ország összes vasutas művelődési házát végiglátogathassam egy vándorkiállítással.
Gál Mihályt 2019. március 1-én a Római Sas Birodalma Rend lovagjává avatták. A rend gyökerei a Julius Caesart megelőző időkre nyúlnak vissza, a Római Birodalom lovagjainak koráig. A lovagrend olaszországi központtal működik, 23 országban van jelen, köztük Magyarországon is.
