„- Csak a gyerekek nyomják az orrukat az ablaküveghez. - Mert csak a gyerekek tudják, hogy mit keresnek - mondta a kis herceg.” – ki ne emlékezne Antoine de Saint-Exupéry soraira A kis herceg című könyvből. Tóth Anita külsős forgalmi szolgálattevő számára is komoly jelentőséggel bír e rövid intelem: őt gyermeki énjének értékeire emlékezteti a kis herceg és a váltóőr beszélgetése. Munkájában precizitásra törekszik, hiszen forgalomlebonyolítás szempontjából ő az utolsó láncszem: egyetlen mozdulatára akár több száz utassal indul útnak egy személyvonat.

[1]

Mi a tapasztalatod, mire gondolnak az emberek, amikor azt a szót hallják, hogy vasutas?

A legtöbbek fejében él egy sztereotípia, miszerint a vasutas középkorú, merev gondolkodású acélos férfi. Nem szeretem, ha előítéletesek az emberek, ráadásul ez a kép teljesen hitel­telen. Csupa lendületes gondolkodású, megoldásra-törekvő, szabad felfogású fiatalabb és idősebb embert ismertem meg itt, akik szívvel lélekkel végzik a munkájukat. Hihetetlen számomra, hogy emberek meg szoktak lepődni, hogy vasu­tas vagyok, hiszen nem passzolok bele az általuk elképzelt sablonba.

Az a bizonyos sablon… ha rád nézek, egy vagány, fiatal lányt látok. A sablonokban gondolkodó emberek könnyedén foghatnák rád, hogy komolytalan vagy, akinél egy hétvégi buli élvez prioritást a felelősségteljes munkavégzéssel szemben.

Ez így van. A tetoválásaim és a külsőm alapján az emberek gyakran beskatulyáznak. A vonalon én vagyok az egyik legfiatalabb dolgozó a magam 23 évével, és sem külsőre, sem pedig habitusra nem egyezem a képpel, ami az emberek fejében él a forgalmi szolgálattevőkről. A való életben elég kommunikatív és elvont vagyok, de a munkámban muszáj gyakorlatiasabbnak lennem, ez pedig a személyiségfejlődésemnek is jót tesz.

Említetted a tetoválásaidat. Elárulnád nekünk, hogy mit jelentenek számodra?

Az alkaromon van egy szívecske, amiből virágok nőnek ki. Minden virág egy-egy hozzátartozómat szimbolizálja. A felkaromon pedig a 14 éves kutyám látható, Sheriff. Van egy kis herceges tetoválásom is, ami arra emlékeztet, hogy mindig maradjak önmagam.

[2]Amikor beléptünk hozzád a forgalmi irodába, egy könyv volt előtted. Mi a kedvenc műved?

Azt hiszem, az elsőt nem lesz nehéz kitalálni, elég sok szó esett már róla az interjúban. Egyébként néhány regényen kívül inkább a versesköteteket részesítem előnyben. A könyv, amit láttál, egy gyűjtemény, magyar költők szerelemről szóló verseit tartalmazza.

Azt hiszem, sikerült kitalálni a kedvencet: A kis herceg. Ezt a könyvet kevesen tudják könnyek nélkül olvasni. Olyan emberi értékeket vonultat fel, amelyek hiányát mardosóan megsínyli minden napunk. Ennek következtében fásulunk bele a munkánkba vagy jövünk ki nehezen a munkatársakkal. Mik ezek az értékek számodra?

Hitelesség, gyermeki őszinteség, játékosság. Meg kell próbálnunk a játékosságot megtartani a felnőtt világban is. Manapság szinte elvárás, hogy mindenkinek egyformának kell lennie, ezzel pedig szeretnék egy kicsit szembemenni. Meg kell látnunk a szépséget mindenben, akár egy 12 órás szolgálatban is, mert ha ez sikerül, azzal boldogabbá tehetjük a hétköznapjainkat.

A MÁV egy 150 éves vállalat, és szeretjük azt mondani, hogy nálunk megtalálhatók a hagyományos értékek. Szerinted is így van ez?

Ez hiteles. Elég csak  [3]az összetartó közösségre, a vezetőktől kapott bizalomra vagy az itt kialakult barátságokra gondolni. Én például a vasúton találtam meg az egyik legjobb barátnőmet: Timi szintén forgalmi szolgálattevőként dolgozik Tatabányán. A vasúton lett szerelmem is, természetesen egy vasutas személyében. A kollégáimmal sok időt töltünk együtt csapatként, egy szolgálatban akár 12 órát, ezért olyanok vagyunk egymásnak, mint a családtagok. Engem pedig az első perctől kezdve befogadtak ebbe a családba, és ez azóta is így van.