Richárd a mindennapokban nemcsak vezető jegyvizsgálóként, de igazolt focistaként is tevékenykedik, munkája során szerzett képességeit pedig a sportban is kamatoztatni tudja.
Gyermekkori szerelem a futball?
Igen, a legnagyobb. Nyolcéves korom óta focizom rendszeresen, azt hiszem, nem is tudnék enélkül élni. A Sopron SC-ben kezdtem, az volt a nagy álmom, hogy felnőttként a Sopron NB 1-gyes alakulatában játsszak. Ez a csapat azonban nagy bánatomra megszűnt, így Ausztriában folytattam a futballistakarrieremet. Itt nagyon jól éreztem magam, és a nyelvtudásomat is fejleszthettem. Mivel vezető jegyvizsgálóként javarészt a Budapest–Hegyeshalom vonalon dolgozom, ennek itt is nagy hasznát veszem.
Sokaknak fel kell adniuk a sportot vagy a hobbijukat, amikor munkába állnak. Szép lassan elmaradnak az egykor lelkesen teljesített edzések, az időhiány úrrá lesz a mindennapokon, este pedig fáradtan dőlnek ágyba. Neked mégis működik egyszerre a kettő.
Ez így van, sok régi barátomnál az általad említetteket tapasztalom. Nekem szerencsém volt. A vasút révén esélyt kaptam arra, hogy akár profi szinten is tudjam űzni a sportot. Fordában dolgozunk, ami annyit jelent, hogy egy hónapban körülbelül 13 szolgálatom van, azaz egy hétre 3-4 munkanap jut. Ez egyszerűen fantasztikus, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen időbeosztásban fogok dolgozni, és mindezt teljes állásban, jó fizetésért.
Az eddigi beszélgetésünk alapján nem a klasszikus vasutas életutat képviseled, mégis szereted a munkádat. Hogyan jött a futball mellé a MÁV?
Igen, ezt jól látod, fiatalabb koromban nem gondoltam volna, hogy itt fogok dolgozni. Inkább sportvonalon képzeltem el a jövőmet. Fociedzői képesítésem van, és sportmasszőrnek is tanultam. Ez idő tájt azonban a szüleim megpillantottak egy MÁV-START-os álláshirdetést az újságban, amiben jegyvizsgálót kerestek, és elkezdtek viccelődni velem, hogy jelentkeznem kellene. Azzal hecceltek, hogy úri munka, ingben dolgozhatok, és a vonaton mindig meleg van. Jól szórakoztak rajta, de szerintem maguk sem gondolták, hogy komolyan veszem. Még azon a héten jelentkeztem a MÁV-START-hoz; 21 éves voltam ekkor. Az oktatás néhány hónapot vett igénybe, majd egy hónap szolgálat és egy rövid átképzés után vezető jegyvizsgáló lettem. Ezzel pedig esélyt kaptam arra, amit más munkahely mellett nem tehettem volna meg: az átlagon felüli mennyiségű szabadidőmnek köszönhetően tovább űzhettem a sportot.
Említetted, hogy fociedző is vagy. Szeretnél később a vasúti munkád mellett edzősködni is?
Igen, 19 éves koromban szereztem meg a képesítésemet. Későbbi terveim között szerepel az edzőség, hiszen ha életkoromnál fogva a focit már nem tudom majd versenyszerűen folytatni, akkor sem szeretnék eltávolodni tőle. Az edzői képességeim fejlesztésében pedig óriási segítséget nyújt a MÁV-os munkám, hiszen ott is emberekkel kell foglalkoznom. Vezető jegyvizsgálóként gyakran problémákat kell megoldanom, az utasok segítségére kell lennem – akár egy lekésett vonat, akár egy hiányosan megváltott jegy esetén. Meg kellett tanulnom, hogyan őrizzem meg a hidegvéremet, hogyan találjam meg a közös hangot mindenkivel. Mindig a megoldásra törekszem.
Mit tartasz a munkád legnagyobb előnyének?
Azonfelül, hogy emberileg nagyon sokat adott hozzám ez a munka, és hogy ennyire jól megfér mellette a hobbim, muszáj megemlítenem a menetkedvezményt. A MÁV-START dolgozójaként az egész országban ingyen utazhatok. Ez fiatalként fontos számomra, hiszen Magyarország gyönyörű. A legszebb tájakat így bármikor megnézhetem, ezt pedig ki is szoktam használni. Arról nem is beszélve, hogy egy év után több külföldi úti célra is kiváltható a szabadjegy.
